Jó kis vígjáték reményében, kiéhezve ültem be a 9 és 1/2 randira, ám szellemes poénok helyett keserves csalódásban lett részem. A történet – elvben – az érthetetlen nagyvárosi kérdések egyikére próbált meg választ találni, hogy miért van manapság annyi magányos harmincas nő, és hol rejtőznek a látens párok, a magányos férfiak? Ám így ebben a formában a film nem teszi föl a kérdést, mert a 9 és 1/2 randi alkotói egyáltalán nem kívántak a kérdéssel foglalkozni, helyette egy hervadt szerelmi sztori a valódi szál, melyben megpróbálják elsütni újra Fenyő Ivánt, mint macsót.

A cselekmény szerint a könyvkiadó üdvöskéje három éve egy sort sem írt, ezért a cég vezetője kiadja az ukázt: a magányos nagyvárosi nőkről vár könyvet, amelynek tíz nap alatt el kell készülnie. Tíz nap, tíz randi. Az író durcásan nekilát az „embert próbáló” feladatnak: randizik nőkkel, míg a szerkesztésben volt szerelme segít neki, akinek ez lenne az utolsó megbízatása a kiadónál, aztán huss, mehet Brüsszelbe.

Eddig a sztori, ami valljuk meg, nem túl bonyolult és egyedi. Ám a filmmel kapcsolatban ez csak a kisebbik baj, mert ettől még lehetett volna készíteni egy poénokkal fűszerezett kedves történetet. Helyette azonban hidegzuhanyt kap a néző, vagy forró vizet a kopaszra, kinek szája íze szerint.

A történet számtalan esélyt kínált volna a helyzetkomikumok, gegek kiaknázására, a forgatókönyvírók azonban elszalasztották ezt az esélyt. Mint föntebb írtam, az alapötlet sem az „soha nem volt még”: jobban megírt könyvek járják körül ugyanezt a témát. A kilenc randi, kilenc különböző karakter, kilenc helyzet adta lehetőség ziccerét sem sikerült az alkotóknak az üres kapuba rúgni, hol dög unalmasak a jelenetek, hol elnagyoltak, ahol pedig igazán lehetett volna nagyot domborítani, ott nem éltek vele. A kilenc hölgy némelyikére a film végén nem is emlékszik a néző, mert alkalma sem volt megismerni, hisz' nem róluk, hanem az elnagyoltan és sablonosan megírt szerelmi kettősről csordogál a történet, amin nemhogy hahotázni, de még elmosolyodni is csak ritkán nyílik alkalmunk. Helyette viszont gyakran ásítozik a nézőtér.

Így másfél órán át sekélyes, ám olyan mézes-ragacsos, tejszínhabos, juharszirupos öntet ömlik le patakokban a vászonról, amitől a legerősebb gyomrú és idegzetű néző is öklendezni kezd. A 9 és 1/2 randi végén az az érzésem, csak azért gondoltak a történet kiagyalói kilenc hölgyre, vagy inkább erre a címre, hogy így törjék az utat a film előtt a Kilenc és fél hét klasszikusának áthallásával.

Nem világos számomra az sem, Magyarországon miért kizárólag Fenyő Ivánt lehet az első számú és egyetlen szívtipróként eladni, amikor nem különösebben tehetségesebb azoknál a fiatal férfi színészeknél, akik talentumuk mellett valóban sármosak is. Fenyő Ivánnal a középpontban, úgy vélem, eleve hiteltelenné válik a történet. A baj pedig soha nem jár egyedül, most sem, hiszen a szereplők olyan borzalmas dialógusokat kaptak a dramaturgtól, hogy arra az igénytelenségre alig tudnék jelzőt találni. Miért kell nekünk az amerikai filmek valóban gyenge – bár a fordítók által némiképp kozmetikázható – bárgyú és ostoba szövegkörnyezetét majmolnunk? Arról nem is beszélve, hogy a kiváló és izgalmas Kovács Patrícia is hasonló színvonaltalan párbeszédek és rossz rendezői instrukciók áldozatává vált elmismásolt karakterében.

S hogy gyarapítsam a rossz hírek számát: tudom, szponzor nélkül nincs közönségfilm, mert arra nem ad pénzt a minisztérium vagy az Nka, ezért ki kell szolgálni a gáláns adakozókat. Na de ilyen direkt módon, ennyire szemérmetlenül? Javaslatom: ha nem megy másképp, legyen reklámblokk a moziban is, mert arról legalább tudjuk, mire való. Ám egy filmben ennyire kendőzetlenül és sorozatban a néző arcába dobálni a reklámokat az már nem csak arcpirító, de szakmailag is szegénységi bizonyítvány. Ha már mindent megpróbálunk másolni a filmnagyhatalom Amerikáról, a rejtett reklámtechnikát, miért nem? Ha csak így megy, akkor inkább soha nem legyen magyar közönségfilm. Ilyen gyenge meg pláne.

9 és 1/2 randi
színes magyar romantikus vígjáték, 100 perc, 2008

Forgatókönyvíró: Köbli Norbert, Sas Tamás
Zeneszerző: Gulya Róbert
Operatőr: Miklauzic Márton
Vágó: Major Klára
Rendező: Sas Tamás

Szereplők:
Fenyő Iván (Dávid)
Kovács Patrícia (Nóri)
Hevér Gábor (Beni)
Gáspár Tibor (Vilmos)
Söptei Andrea (Angéla)
Szávai Viktória (Viki)
Stefanovics Angéla (Lenke)
Egres Katinka (Tünde)
Jordán Adél (Merci)
Pelsőczy Réka (Zsuzsa)
Horváth Lili (Blanka, Dávid anyja)
Kéri Kitty (Főző randis lány)
Neményi Ádám (Taxisofőr)
Rezes Judit (Dalma)
Gáspár Kata (Alternatív randis lány)
Herczeg Adrienn (Paintball lány)
Anger Zsolt (Merci pasija)
Elek Ferenc (Újságíró)

Scherer Péter (Hotelmenedzser)